Töltött csillagtök vagy patisszon

2010 szeptember 9. | Szerző: ornikonyha |

Férjjel és a fiúkkal vásárolni voltunk egy konzumtemplomban. Akciós volt a patisszon. Ők így nevezték (mármint a bevásárlóközpontosok).

Éppen arról beszélgettünk Férjjel, hogy hogy oké, oké akciós, de vajon mindenhol rántott izé készül belőle?! Elgondolkodtam, hogy hirtelen most én is a rántott változatát tudnám elmondani, más nem jut eszembe…

Férj természetesen ismét rátapintott a gyengémre.

– Szerintem nem is igazán lehet mást csinálni belőle.

– Szerintem meg igen.

– Ha tényleg így gondolod, akkor vegyünk egyet és van egy fogadásom rá, hogy nem lehet belőle mást készíteni. Fogsz te rántott izét csinálni!

– Hát barátom! Ezt előre bebuktad!!!

(A történethez hozzátartozik, hogy nem szeretek rántani, mert utána mindent mosni kell… A ruháimat, a hajamat, zuhanyozni… ááááááá! Minden csupa olajszag, még a legprofibb szagelszívóval is)

Otthon aztán néztem ezt a kis csillagtököt. A végén beugrott, hogy egyszer Gordon Ramsay Pokol konyhája című műsorában, egy kezdő szakács tök levest készített. A krém levest a tökbe töltötte vissza és vissza tette rá a tök tetejét, “kalapját”. Gordon finoman szólva is gáznak titulálta a kreációt, de az íze miatt, az biztos!!!

Fogtam hát az én kis tökömet és megszabadítottam a tetejétől. Úgy, hogy a csillagos rész volt lefelé. Kis “falat” hagytam a tök közepéből, hogy a töltelék elférjen, a tetejét vágtam csak le vízszintesen.

Kikapartam a közepét, a magját kidobtam, a húsát (merthogy azt is kapartam hozzá) félre tettem. Volt egy kis kolbász a hűtőben, talán egy negyed darabnyi… Azt már senki nem akarta megenni (finnyás egy banda! Meg kell őrülni!!!). Ledaráltam volna, ha lett volna darálom, így a botmixeremet használtam. De előtte a kolbászhoz kis tejfölt tettem, meg vizet, meg tojást (ez nagyon fontos, mert ez fogja össze a tölteléket), meg a tök kikapart húsát. Így egyben leturmixoltam.

Beletöltöttem a tökbe, rátettem a kalapját, beállítottam egy magasfalú tepsibe, vizet öntöttem alá, lefedtem fóliával és 175 fokon (előmelegített) sütőben, kb 40-50 perc alatt elkészült. Nekem nem maradt töltelékem a betöltés után.

Krumplipürét csináltam hozzá, mert a fiúk azt legalább megeszik! Szerintem tök jól nézett ki a tálalás, mert egy nagy tányér közepére tettem patisszont, köré halmoztam a krumplipürét. A patisszont úgy is lehetett vágni, mint egy tortát.

Kongattam az ebédhez…

Az idősebbik fiam, kicsit lelkesebbé vált, mert azt hitte tényleg torta… A csalódottságát kifejező verbális és non-verbális eszközöket, itt most nem írnám le, mert ez egy gasztroblog!

És nem sokkal később elmehettem a tesómmal vásárolni (ez volt a fogadás tárgya), mert én nem rántok, aaaaz biztos!