Ha már így belejöttem, kis cukkini tagliatelle

2010 szeptember 7. | Szerző: ornikonyha |

 Meleg volt, és éppen megjöttem a piacról a fiúkkal.

Szeretek a piacra járni a fiúkkal. Igyekszem mindig megszagoltatni velük a zöldségeket, fűszernövényeket. Én magam szeretem a piac hangulatát, a zöldséges standok színét, illatát… De igazán a hentes pult előtt vagyok képes megvadulni, pláne, ha látom, hogy friss császárszalonna érkezett.

Szeretném ezt is átadni a gyerekeknek. Bízzanak az orrukban. A nagyobbik fiam (3 éves) egyébként már képes megkülönböztetni a friss paradicsomot, a nagy bevásárlóközpontostól.

Így volt ez most is. Elhatároztam, hogy Férj kívánságának eleget téve lecsót készítek. Én nem szeretem, mert a főzés által löttyedté vált paprika és paradicsom… rohadtul nem kelti fel érdeklődésemet.

Szépen megvásároltuk a lecsóhoz szükséges dolgokat, vettem császárszalonnát is, mert már alig bírtam magammal.

Hazaértünk és míg a fiúk aludtak hozzá is láttam. Császárszalonnát feldaraboltam, természetesen megkóstoltam, még sem mehet bele akármi az értékes férfiember ételébe… (szégyenkezős smiley), ennyit a antigömbi projektemtől 🙁

A szalonnára ráraktam a paprikát, meg paradicsomot. Vettem cukkinit is. Szépen rotyogott a lecsó. Ott volt a cukkini a kezemben és eszembe jutott, hogy még jó múltkor Jamie mutatott valami hasonlót, hogy a hámozóval “tovább hámozta” a zöldséget, azt hiszem ő akkor paszternákot, vagy mit csinált(?). Mindegy nem is ez a lényeg.

Szóval gondoltam kipróbálom a cukkinivel is. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, leturmixoltam a kész lecsót, átszűrtem és megkínáltam egy kis tejföllel (szigorúan 12 %-os, mert azért mégis csak…). Utána ezeket a széles és hosszú cukkini “csíkokat” beletettem és max 1 percig rotyogott még a szósszá avanzsált lecsóban. Így olyan lett, mintha azt az olasz tésztát (tagliatelle) kínáltam volna meg ezzel a szósszal, csak a tészta helyett zöldséget használtam.

Fogtam a csirkemellet, amit a hentespultnál vásároltam (nehogy azt higgye már a hentes, hogy kizárólag a császárszalonnáért vagyok úgy oda…) Feleztem vízszintesen. Sóztam, de csak finoman. Olívaolajon megpirítottam, de csak kis ideig, nehogy olyan legyen, mint a cipőtalp. 

Hú, nagyon finom lett az eredmény… Most már imádom a lecsó mártás változatát! A nagyobbik fiam nem szerette, de a kisebbik igen. A nagy Ember tekintete meg mindent elárult! 🙂