Elkezdtem, meglátjuk mi lesz belőle

2010 szeptember 7. | Szerző: ornikonyha |

– Mi lesz az ebéd? – Férj és az egyik fiam, amelyik már beszél…

– Édes jó világ! Hát mit tudom én! Majd lesz valami! – még az álomtól bedagadt szemeimet törölgetem…

Ez egy vasárnapi párbeszéd volt reggel 7 és 8 között.

Tudom, hogy egy jó háziasszony ilyenkor már feltette a levest, már megpucolta a krumplit és éppen a húst panírozza, de legalábbis fejben már összeállította, hogy mi lesz a hőn szeretett családja vasárnapi ebédje.

Volt egy pár csirke combom itthon, amit az előző napi vásárlásból elfelejtettem betenni a mélyhűtőbe… Meg volt itthon egy konzervkukorica, meg méz, meg szójaszósz, némi újhagyma meg sör.

Így aztán a húst megmostam, megszárítottam, besóztam. Közben szóltam a famíliának, hogy öltözzenek, mert megyünk biciklizni ebéd előtt még egy gyorsat. Betettem egy jénaiba a húst. Felaprítottam egy kis újhagymát (nagyjából egy jó maréknyit akartam), azt a húsra szórtam. Fogtam a konzervkukoricát, a levét leöntöttem és rászórtam a húsra. Mármint nem a levét, hanem a kukoricát., a szójaszószt, a mézet és sört összekevertem, ráöntöttem a hús, hagyma, kukorica kombóra. Beállítottam a sütőt 175 fokra, rátettem a tetejét a jénaira, beállítottam a sütő óráját, hogy kb egy 50 perc múlva kapcsoljon ki.
És elmentem a férjemmel és fiúkkal bicajozni. Mikor visszajöttünk, kézmosás, terítés közben csináltam egy párolt rizst. A fiam, amelyik már tud beszélni és folyton csak sajtos tejfölös tésztát enne… azt mondta, hogy Mami! Ez nagyon finom lett!

Már megérte és még bicikliztünk is jót.